Hogyan tegyük fel a lovat a szállítóra
Utazni muszáj
A ló alapvetően hatalmas, jól belátható mezőkön érzi jól magát, ahol viszont nem tud elbújni a ragadozók elől - egyetlen esélye a túlélésre a futás. Néha mégis be kell őt tenni olyan szűk helyre, mint egy lószállító. Ha megpróbáljuk megérteni a problémáját, könnyebb dolgunk lesz.
Minél hamarabb észreveszi a ló a veszedelmes ragadozót, és kezd menekülésbe, annál jobbak az esélyei a túlélésre. Ebből kifolyólag a lovak az "először menekülj, aztán gondolkozz" alapelv alapján élnek, és leginkább olyan környezetben érzik jól magukat, ahol messzire ellátnak, és van helyük a menekülésre.
A lószállító jellemzően nem ilyen hely.
Próbáljuk elképzelni a beszállást a ló nézőpontjából: a ló egy zárt fémdobozzal áll szemben, ahová gazdája megpróbálja bevinni. A lónak valószinűleg minden ösztöne azt sugallja, "ne menj oda, nem tudsz elmenekülni, meg fogsz halni!"
Szánjunk időt a mutatványra
Ahhoz, hogy a lovat mégis be lehessen tenni a szállítóba, meg kell győzni arról, hogy nemhogy semmi rossz, sőt, inkább jó dolog fog történni vele odabenn. Erre leginkább lépésenként lehet rávezetni. A feladatra tipikusan nem alkalmas időpont a szállítás napján az indulás előtti fél óra - nem lesz rá elég idő, és bár a lovat valószinűleg sikerül betölteni a járműbe, ez valószínűleg sem neki, sem a gazdáinak nem lesz kellemes élmény.
Fotó: www.ricetrailers.co.uk
Az első dolog, amit meg kell célozni az ügy érdekében, hogy a ló nyugodtan viselkedjen a szállító közelében. Parkoljuk le, és nyissuk ki a szállítót, majd hagyjuk, hogy a ló körbejárja, megvizsgálja. Szóbeli dicséretekkel vagy jutalomfalatokkal próbáljuk számára a lehető legkellemesebbé tenni a helyzetet. Ha a ló esetleg be akarna nézni a szállító belsejébe, ne gátoljuk meg ebben.
Innentől jön a neheze: bátorítsuk a lovat, hogy menjen fel velünk a szállítóba. Ezen lépés során feltétlenül gondoljunk arra, hogy a ló más időskálán méri az eseményeket: ami nekünk óráknak tűnnek, az számára valószínűleg pár pillanat - türelem tehát.
Az egész gyakorlat során apró lépésenként kell haladni. Dícsérjük meg az állatot minden esetben, ha valami jót csinált: feltette a lábát a rámpára, teljesen felállt a rámpára, és így tovább. Ha a ló megijed valamitől - és szinte biztosan meg fog -, akkor hagyjuk hátrálni néhány lépést, és gyorsan keressünk valamit a viselkedésében, amiért meg lehet majd dícsérni, hogy az egész élményt mégis pozitívan értékelje a ló.
A natural horsemanship módszerek is ugyanezen az elven alapulnak: nyerjük el a ló bizalmát, hogy kövessen minket, és ne féljen akkor, ha velünk van. Ezek a módszerek ezen kívül lényegében arról igyekeznek meggyőzni a lovat, hogy lehet, hogy úgy érzi, rossz lesz neki a szállítóban, de ha kinn marad, az sokkal kellemetlenebb lesz a számára.
Szépen lassan a ló végül is fel fog menni a szállítóba, és be lehet majd illeszteni mögötte a kereszttartókat. Ezt az utolsó lépést lehet segíteni azzal, hogy lassan bevontatjuk a lovat magunk után. Eszünkbe ne jusson viszont a ló mellett állni a szállítóban, amikor valaki vontatja. Jó ötlet benn állni egy mozgó lószállítóban, hogy megtudjuk, mit érez a ló, de ez roppant veszélyes mutatvány akkor, ha a ló is benn van melletünk.
Számos módszerrel lehet segíteni a ló feljutását a szállítóba: például ha van olyan tapasztalt ló a közelben, aki könnyen felmegy, és a mi lovunkkal is jól kijön, megpróbálhatjuk először őt feltenni, és mellé vezetni be a miénket.
Szállítás közben nem a sebesség az, ami számít, hanem a sebesség vagy az irány megváltozása. Kerülni kell a hirtelen fékezéseket és irányváltásokat. Az sem baj, ha a szállítás előtt az üres szállító vontatását gyakoroljuk.