Furioso - North Star (Mezőhegyesi félvér)
A XIX. század közepén Mezőhegyesen az alakuló angol félvér fajtát a pej színű ménesben fedező angol telivér mének formálták a kor katonai igénybevételének megfelelően. A tenyésztési cél egy nyereg alatti és fogatos használatra is egyaránt alkalmas, tömeges ló volt. A fajtát két angol telivér ősapáról nevezték el: a pej színű Furioso-t Magyarországon tenyésztették, a fekete North Star-t Angliából importálták.
Fajtajellemzők
Feje egyenes vonalú, nemes. Hosszú, karcsú, izmos, középmagasan illesztett nyaka van. Baltavágása kifejezett, hosszú, magas, izmos mar jellemzi. Háta középhosszú vagy rövid, kötése feszes. Fara jól izmolt, többnyire tojás vagy dinnyefar. Mellkasa mély, de emellett elég dongás is. Hosszú, széles, dőlt lapockája van. Küllemi korrektségére mindig nagy gondot fordítottak. Lépése, ügetése térnyerő, lendületes vágtájú.
A fajta külső megjelenésére jellemző, hogy a nehezebb angol- félvér típust testesíti meg. Az erőteljes csontozat azonban arányos testalkattal és nemes megjelenéssel társul. Szervezeti szilárdsága mellett kitűnik alkalmazkodóképessége a szélsőséges éghajlati és talajviszonyokhoz. A legtöbb ma divatos lóbetegséggel szemben ellenálló. A furioso-north star, hosszú, hasznos élettartamú, munkában edződött lófajta, mely rátermettségét több mint 150 éve bizonyítja folyamatosan.
Története
A XIX. század közepén Mezőhegyesen az alakuló angol félvér fajtát a pej színű ménesben fedező angol telivér mének formálták a kor katonai igénybevételének megfelelően. A tenyésztési cél egy nyereg alatti és fogatos használatra is egyaránt alkalmas, tömeges ló volt.
1841-ben egy igen eredményesen versenyző, jó örökítőképességű mén, Furioso került a mezőhegyesi ménesbe gróf Károlyi György méneséből. Furioso pej színű, nagyon szép angol telivér volt, kissé robosztusabb fajtatársainál, és magas genetikai értékkel bírt, ezért bevonták az akkor alakuló, katonai igényeknek megfelelő angol félvér kialakításába. Mezőhegyesen 10 évig fedezett, s eközben majd 180 utódja született. 1852-ben érkezett North Star, szintén angol telivér, de Furiosoval ellentétben ő fekete volt. 6 évig fedezett, s ő is sok utódot hagyott hátra. A két törzs a kölcsönös keresztezések során egymást jól kiegészítette, mivel a kedvező tulajdonságaik jól kombinálódtak.
A fajta gyors megszilárdítása érdekében a szoros rokontenyésztéstől sem riadtak vissza. A fajták egységes arculata négy-öt generáció elteltével nemcsak külsőre kezdett kirajzolódni, hanem örökítésében is megszilárdult.
Furioso és North Star Senior fiai és unokái tenyésztésbe állításuk alkalmával törzsménszámokat kaptak, ami a nyilvántartás alapját képezte. Ezt követően a legmarkánsabban örökítő mének közül törzsenként kettőt kiválasztva négy geneologiai vonalat alapítottak, melyek szisztematikus kombinációjával a fajtatiszta tenyésztés keretein belül is fenntartható volt a szükséges genetikai sokszínűség. Az esetlegesen felmerülő hibákat, vagy hiányosságokat a jól megválasztott telivér mének alkalmazásával, vagyis a cseppvér keresztezés módszerével próbálták kiküszöbölni.
A furioso-north star a kiegyezést követően vált Európában is elismert lófajtává. A fajta az ország lótenyésztésére is hatást gyakorolt, sok magánménes választotta a mezőhegyesi félvér méneket tömegesítés, nemesítés és a munkakészség javítása céljából. A kisbéri félvér fajta tenyésztése során is többször furioso és north star méneket használtak a csontalap és a karakter megszilárdítása érdekében.
Az első világháború alatt a mezőhegyesi lóállományt sikerült egyben tartani, de ezt követően a román megszálló csapatatok 1920-as kivonulásukkor magukkal vitték a törzsméneseket. (Romániában külön törzsménest hoztak létre, és a mai napig fajtatisztán tenyésztik a furioso állományukat.) A román kifosztást követően az országban fellelhető kancákból nagy nehézségek árán sikerült csak regenerálni a fajtákat. A második világháború végéhez közeledve a szovjet csapatok elől visszavonuló katonai méneskar a mezőhegyesi törzsállmányt először a Dunántúlra menekíti. Ezt követően Pettko-Szandtner Tibor méneskari főparancsnok irányításával a fajták kancaállományát két azonos genetikai részre osztották, és az értékes szállítmányt különböző irányokba indították útnak. A nyugatra induló csapat a németországi Bergstettenig jutott. Az észak felé tartó bevagonírozott lovaknak, pedig a csehországi Zehusice volt a követhető utolsó állomása. Az előbbi amerikai, az utóbbi szovjet fogságba került és a győztesek hadizsákmányként kezelték. A Bergstettenbe került lovak történetéről több leírás is ismert, ráadásul ezek egy részét összeszedték és hazahozták Magyarországra. A másik csoport sorsát 40 év történelmi homálya fedi.
Mezőhegyesen 1945 után újból nekiláttak a fajták regenerálásának. A tenyészcél már nem katonai, hanem mezőgazdasági jellegű és ennek megfelelően a fogatos használat vált általánossá, de a törzsállomány kipróbálásában nagy szerepet játszó egykori méneskari dolgozók szakértelmének köszönhetően a lovassportokban is kitűnő teljesítményt nyújtó lovak születtek Mezőhegyesen. A kis állományméret miatt azonban a Furioso "B" XIX törzsmén kiváló ugró és North Star "A" XIX törzsmén eredményes díjló karriert hagyott félbe a tenyésztés érdekében.
A fellendülés időszaka a hatvanas évek elejéig tartott, amikor a mezőgazdaság szovjet mintára történő átszervezése a gépesítést és a lóállomány drasztikus csökkentését írta elő. A furioso-north star fajta előbb a Nagykunsági Állami Gazdasághoz került, majd a megmaradt törzsállomány töredéke - kiegészülve a népies hátterű bőszénfai kancákkal - alkotta a Kiskunsági Állami gazdaság későbbi furioso törzsménesét. Néhány év múlva az egyre eredményesebb fogathajtók által az ország egyik legismertebb törzstenyészete lett Apajpuszta.
Amikor az egész világon a díjugrató sportág lett a lótenyésztés mozgatórugója és a nehezebb típusú kocsiló fajtákból is ugróteljesítménnyel rendelkező elegáns félvér lovakat kívántak előállítani, addig nálunk pont az ellenkező irányba haladt a köztenyésztés. A furioso fajta tenyészkörzetében lévő alföldi termelőszövetkezetekben főként a fogatos használatra szelektálták a kancákat. Ez az állapot konzerválódott egészen a rendszerváltásig, amikor több mint egy tucat termelőszövetkezeti furioso törzstenyészetet bocsátottak áruba a felszámolások során. A tömeges, rámás, jó munkaképességű abádszalóki, jászboldogházi, karcagi, szentesi és orosházi kancákat szívesen vásárolták a mezőgazdasággal foglalkozó kistermelők, a hobby és sportlovasok. A fajtatiszta tenyésztéshez kiváló kancaalapanyagot, de a sportlótenyésztéshez is ideális partnert kaptak azok a tenyésztők, akik időben tudtak válogatni. A szétszóródott állományok és tulajdonosaik összefogására 1989-ben megalakult a Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület.
A 2001-ben megalakult Nemzetközi Tenyésztő Egyesület működése - a fajta közép-európai elhelyezkedése révén - összefoghatja, és új lehetőségekhez juttathatja a hazai furioso-north star tenyésztőket is.
Szervezetek:
Furioso-North Star Lótenyésztő Országos Egyesület
Méretek
marmagasság bottal: 160-165 (kancák) cm
marmagasság szalaggal: 167-175 (kancák) cm
övmérete: 185-195 (kancák) cm
szárkörméret:20-22 (kancák) cm
szinei: jellemzően a pej szín és ennek különböző árnyalatai, lehetőleg minél kevesebb jeggyel. Előfordulhat még a fekete és a sárga is. A szürke szín a mezőhegyesi fajták katonai jellegénél fogva eleve kizárható. Szlovákiában viszont mind a szürke, mind a sárga színű példányokat törzskönyvezik.