Holsteini
Schleswig-holsteini tartományban tenyésztették ki. Kezdetben andalúziai és nápolyi lovakkal keresztezték a mocsári lovakat, majd ezt cleveland bay és angol telivér ménekkel javították. A holsteini a telivérrel történõ finomítgatásoknak köszönhetõen minden szinten és minden lovaglóágban sikeres versenyló.
Fajtajellemzők
A holsteini küllemre soha nem volt teljesen egységes, mind a korszakok, mind a ménvonalak jelentősen befolyásolták a megjelenési formákat. A telivér-genetika túlsúlyba kerülésével lett a holsteini fajta egyre nemesebb, elegánsabb és mára az egyik legkedveltebb sportfélvér típust képviseli.
Testalkatának jellemzői: a félvér jellegű, de nem túl kicsi fej, melyhez laza tarkóval kapcsolódik a hosszú, ívelt, jól illesztett nyak. Marja kifejezett és hátba nyúló. Háta és ágyéka hosszabb ugyan, de nem túl laza. Lapockái hosszúak, dőltek, fara terjedelmes és lejtős. A szügy kellő szélességű és mélységű. A lábak arányosan hosszúak, izmosak és a nagyobb hibáktól mentesek. Mozgása laza, elegáns, térölelő.
Intelligens, megbízható, könnyen kezelhető lófajta.
Története
A fajtának nem volt alapító nagy ménese, a lóállomány mindvégig kistenyésztők tulajdonában, szétszórtan helyezkedett el. A tagoltságból eredő hátrányok kiküszöbölésére és az egységes fajta kialakításának érdekében a világon elsőnek Holsteinben hoztak létre lótenyésztő egyesületet 1883. március 15-én. Az első méneskönyv kiadását a méncsikónevelő-telep létesítése és a tartományi lótenyésztő szövetség megalakítása követte.
A kezdeti robusztus jellegű mezőgazdasági típust a közúthálózat fejlődésével olyan kocsilóvá alakították át, amely az erő mellett kitartással és gyorsasággal is rendelkezett. A katonaság lóigénye is megváltozott: a nehéz hátas típus helyett a könnyűlovassági állt hadrendbe. Mivel a holsteini tartománynak mindig jelentős bevétele származott a katonalovak értékesítéséből, az igények változásának tenyésztésre gyakorolt hatása nem sokat váratott magára.
Az új típus kialakítása érdekében az angliai ménimportok folyamatossá váltak. Az angol telivérek mellett a yorkshire kocsiló fajtájú voltak a legnépszerűbbek. Az akkori kor követelményeinek leginkább megfelelő típus kialakulásában az utókor három yorkshire-i mén szerepét emelte ki: Burlington Turk 1829-1845-ig, Owstwick 1846-1859-ig, Brillant 1847-1867-ig fedezett Holsteinben. Mindhárom mén pej színű és 170 cm feletti marmagasságú volt. Származásukban több telivér mén is fellelhető, melyeknek közös kapcsolódási pontjuk az 1764-ben született Eclipse.
A XIX. század végére hat klasszikus ménvonal alakult ki a holsteini fajtában. Ezek közül kiemelkedik a féltestvér párosításból született Achill (1877. évi pej), melynek vonala az egyetlen, amely napjainkig is fennmaradt. Adjutant és Ethelbert ága pedig kancaoldalon még néhol fellelhető.
Az 1950-es években válságba került a holsteini lótenyésztés. A fajta jellege a kor igényeihez képest elavultnak tűnt. Újjáalakították a Schleswig-Holsteini Lótenyésztők Szövetségét, az új vezetés pedig sportlóvá alakította át a fajtát. A cél elérésehez drasztikusan átalakították a ménparkot angol telivérek bevonásával.
Két évtized kellett hozzá, hogy kirajzolódjon az a hat új telivérvonal, amely hosszabb-rövidebb ideig életképesnek bizonyult: Anblick xx 1954-1965-ig, Cottage Son xx 1959-1963-ig, Frivol xx 1955-1972-ig, Manometer xx 1962-1967-ig, Marlon xx 1965-1981-ig, Ladykiller xx 1965-1979-ig állt tenyésztésben. A modern holsteini fajta ezen hat, ma már klasszikusnak mondható telivérvonala közül csak kettő látszik fennmaradni a következetes teljesítménypróbák során (Ladykiller xx és Cottage Son xx).
A telivérek mellett nemesítőként használtak anglo-arab, anglo-normann és arab félvér fajtájú méneket. Az anglo-arab Ramzes-vonal ma Ramiro tenyészműködésén keresztül fejti ki hatását. A Holsteinben fedező nyolc anglo-normann mén közül egyértelműen a nemzetközi sportlótenyésztés legjobb ugróörökítőjének számító Cor de la Bryére emelkedik ki toronymagasan. A két Ibrahim ivadék közül csak Almé Z vonala adott teljesítménylovakat.
A régi klasszikus holsteiniből mindössze Farmese után folytatódik még Achill vonala, de teljesítmény híján ez is csak vegetál néhány kiöregedett ménnel.
1975-től napjainkig is folyamatosan több tucat angol telivér mént próbálnak ki, illetve állítanak tenyésztésbe a fajtánál, de új, átütő erejű mén az utóbbi időben nem került felszínre.
A jövőre nézve aggasztó, hogy a származási lapokon szinte mindenütt csak Landgraf, Lord, Capitol és Cor de la Bryére nevével lehet találkozni.
Méretek
marmagasság bottal: 165-172 cm
szárkörméret: 21-22 cm
övméret: 185-195 cm
Színe leggyakoribb a pej és annak különböző árnyalatai, sok a szürke, megtalálható a fekete, és csak elvétve fordul elő a sárga.