Nóniusz
Mezőhegyesen, az arab vérrel is átitatott spanyol-nápolyi kancaállományt fedeztették a napóleoni háborúk idején zsákmányolt Nonius nevű lóval. Ivadékaival széles körű és eredményes rokontenyésztést folytattak, így gyorsan kialakult a fajta.
Fajtajellemzők
A fajta származását tekintve tömeges angol félvér a melegvérű igás lófajták egyik legtömegesebbike. Feje a test nagyságával arányos, kissé durva félkos, esetenként kosfej. Nyaka - az arab és spanyol-nápolyi nagy befolyású ősöknek köszönhetően - magasan-, a telivérezett egyedeknél középmagasan illesztett, középhosszú, olykor rövid, nem eléggé ívelt. Marja középmagas, izmos, telt. Háta hosszú, középhosszú, széles, jól izmolt. Ágyéka középhosszú, rendre széles, jól izmolt. Fara nagy terjedelmű, enyhén lejtős, hossza nem éri el a félvér lovak farhosszúságát. Mellkasa dongás, kevésbé mély. Igás jellegének megfelelően szügye széles, igen jól izmolt. Ízületei terjedelmesek, inai szárazak. A hasonló testnagyságú és tömegű európai melegvérű fajták között a nóniusz rendelkezik a legszárazabb inakkal és ízületekkel.
Nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes igásló. Távhajtási versenyeken állóképességét és mozgáskészségét sokszor bizonyította. Kocsiban könnyen tanítható, engedelmes. A rendszeres munkát igényli. Mivel a melegvérű fajtáink közül az egyik legtömegesebb, így takarmányigénye jelentős.
A törzskönyvi ellenőrzésben tartott kancák száma közel 500.
Története
A napóleoni háborúk alatt a Monarchia hadserege a rosiéres-i ménesből több méncsikót zsákmányolt. Közülük Nonius 1816-tól működött a mezőhegyesi ménesben.
A ló olyan keresztezés terméke volt, mely később az anglonormann lovat adta. Bár a ménes felügyelője nem nyilatkozott túl hízelgően róla, mégis próbatenyésztésre került, ahol az arab vérrel is átitatott spanyol-nápolyi kancaállományból remek használati értékű utódokat produkált. Ivadékaival széles körű és eredményes rokontenyésztést folytattak, így viszonylag gyorsan kialakult a konszolidált nóniusz jelleg, ami a katonai szigorral megkövetelt tenyészcélnak megfelelően középnehéz hátas és hámos típust testesített meg.
A századfordulót megelőzően négy mén rögzítette és alakította ki véglegesen a fajtát. Ezek a Nóniusz XXIX, Nóniusz XXXI, Nóniusz XXXVI és a Nóniusz XLII.
1943-tól a négy mén geneológiai vonalát az előbbi felsorolás sorrendjében A; B; C; D vonallal illetik. Ez a nomenklatúra mind a mai napig fennmaradt. A vonalakkal azt a tenyésztési gyakorlatot követték, hogy az "A" vonalbeli kancát hozzáillő "B" vonalbeli ménnel párosították, majd ez "C" vonalbeli mént kapott. Ennek kancautódára rakták a "D" vonalú mént. Így elérték, hogy nem keveredtek az egyedek közeli rokonságba, de a fajta homogenitását nagymértékben lehetett elősegíteni.
A beltenyésztés által kiváltott hibákat kiváló angol telivér ménekkel folytatott cseppvérkeresztezéssel küszöbölték ki. A századfordulóra kialakult genetikai bázison lehetővé vált önálló fajtaként való fennmaradása. A nóniusz kiválóan megfelelt az ország lóállományának javítására, értékét hazai és nemzetközi kiállítási sikerek sora jelzi. Gyors elterjedése és általános használata miatt hamar kialakultak tájfajtái -elsőként a Mezőhegyes vidéki és a hortobágyi-, melyek eltérő típusa máig megfigyelhető.
A két világháború során Romániába, Jugoszláviába és Szlovákiába került jelentős létszámú állomány. A romániai Izvini Ménesben napjainkig tiszta vérben tenyésztik.
A második világháború után a ló katonai hasznosítása megszűnt, és elsősorban az alföldön teljesített szolgálatot igavonó állatként.
Jelenleg Nóniusz lovakkal kitűnő eredményeket a fogathajtásban érnek el.
Méretek
marmagasság bottal: 155-165 cm
szalaggal: 167-180 cm
övmérete: 180-210 cm
szárkörméret: 22-24 cm
Színe pej, sötétpej, fekete.