Przewalski-ló (ázsiai vadló, mongol vadló, takhi)
Az egyetlen ma is élő, soha nem háziasított lófajta.
Fajtajellemzők
A Przewalski-ló a háziasított lóhoz képest zömök testfelépítésű, rövid lábai és arányaiban nagy feje van. A szőrzet színe az évszaktól függően változik: bézs, pej, sötétbarna lehet. Az alhas és az orr fakóbb, a farok és a paták környéke sötét színű. A felfele meredő sörény sötétbarna. Lábai gyakran halványan csíkozottak.
A vadonban a Przewalski-lovak csoportokban élnek, melyek egy domináns ménből, néhány kancából és azok csikóiból állnak. Minden csoport jól elhatárolható területtel rendelkezik; ezen a területen belül a ménes naponta három-hat mérföldet tesz meg. Éjszaka a ménes összegyűlik és kb. négy órát alszik. A kancák egymást ápolják, tisztogatják, gyakran állandó partnert választva ehhez a művelethez.
A kancacsikók és méncsikók egyaránt elhagyják a szülőcsoportot, amikor elérik az ivarérett kort. Gyakran a domináns mén űzi el őket. A kancaciskók általában új ménest keresnek, melyhez csatlakozhatnak és amelyben ezt követően szaporodhatnak. A méncsikók általában összeállnak és egy vagy két évet kisebb hímcsapatokban töltenek el. Körülbelül 5 éves korukra a mének elhagyják a hímcsapatot és megpróbálnak szert tenni egy már létező ménesre, megküzdve a domináns ménnel, vagy elhajtanak egy vagy több kancát egy másik mén háreméből vagy a csatangoló fiatal kancacsikókat gyűjtik maguk köré.
A Przewalski-lónak 66 kromoszómája van, a házi lónak pedig csak 64, ennek ellenére a Przewalski-ló és a házi ló keresztezhető, melyből 65 kromoszómájú termékeny csikók jönnek világra.
Története
Jelenleg nem eldöntött, hogy a Przewalski ló és a háziló egyazon fajhoz tartozik, vagy sem. Az ezzel kapcsolatos kutatások a két lófaj(ta) közös ősét próbálják megtalálni. Ha ez sikerrel járna, az eldöntené a vitát.
Ez a lófaj nyugat Mongóliában és észak Kínában élt. Az európai ember csak a XIX. század végén szerzett róla tudomást.
1878-ban N. M. Przewalski kapitány, akiről később a fajt is elnevezték, az első példány bőrét megszerezte, azt hitte, hogy egy addig ismeretlen vadszamárfajt talált, és csak egy évvel később, I. S. Poljakov, a szentpétervári múzeum zoológusa ismerte fel bennük a jégkorszaki vadlófaj túlélőit.
Tudományos körökben hamar híre ment a dolognak - minden magára adó állatkert és természetrajzi múzeum igyekezett élő egyedekhez, illetve bőrökhöz, csontokhoz jutni. Ezzel aztán természetesen sikerült teljesen a kihalás széléra sodorni a fajt. Az utolsó vadon élő Przewalski-lovat 1968-ban látták a dzsungáriai Góbiban.
Az európai és amerikai állatkertekbe került néhány egyed viszont a fogságban tovább szaporodott.
Napjainkban 1500-nál is több példány él belőlük világszerte - több mint a felük európai állatkertekben. Túlélésük nem sokon múlik: mindössze 11 megmaradt egyed leszármazottai ők. A Kölni Állatkert vezetésével zajló tenyészprogram próbálja megmenteni a fajt.
Méretek
marmagasság bottal: 130 cm
Hossza: 210 cm
Súlya: 350 kg
Színei: Bézs, pej, sötétbarna. Az alhas és az orr fakóbb, a farok és a paták környéke sötét színű. A szőrzet színe az évszaktól függően változik.