Spanyol (Andalúziai)
Fajtajellemzők
Feje nemes, kissé kosfej jellegű. A sörénye hullámos, dús, hosszú. Jellemző rá az erős csánk, a szabályos paták, a kiváló csontozat, a rövid, izmos, rövid nyak és a széles, erős válltájék és lapocka. Középnagy termetű ló. Szemei mandulaformájuk, homloka széles és lapos, fara lejtős.
Gyorsan tanul, megbízható és jó szándékú. A spanyolokra jellemző temperamentumosság is megtalálható benne. Akciós mozgású, kiváló a magasiskolai díjlovagló feladatokra.
Története
Az andalúziai ló a világ egyik legősibb fajtája. Az andalúzok Pura Raza Espanola (PRE)-nek hívják spanyolul, ami tiszta spanyol fajt jelent. Sok helyen andalúziainak nevezik a fajtát - ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy Andalúziában rengeteg tenyészfarmja található.
A fajta egyik őse a Sorraia-póni, ez a vadlótól és tarpántól származó szívós fajta, amely nem csak Hispániában, hanem szerte a Római Birodalomban kedvelt harci ló volt. Mai formája a mór hódítás alatt, a berber lovakkal való keresztezéssel alakult ki.
A tenyésztést a Jefatura de Cria Caballar szabályozza, aki az állami méneskönyv gazdája is. A méneskönyvben számos ló ősei származtathatóak vissza a 600 évvel ezelőtt alapított híres Cartujano vérvonalra. A A tenyészkönyvet máig papíron vezetik, de az összes regisztrált csikónak a vérvonalát DNS vizsgálattal kell megerősíteni, és mikrochip beültetésével igazolni. Ahhoz, hogy bekerüljenek a méneskönyvbe, a három évesnél idősebb csikóknak részt kell venniük tenyésszemlén.
Andalúziai lóból világszerte kevés van: fajtatiszta andalúziai spanyolországban is csak mindössze 12500 van. (Az egyesült királyságban például ötszáz körül van a regisztrált állomány.)
Ennek a ritkaságnak történelmi oka van - az andalúziai ló volt az európaiak katonai lova. A tömör felépítés, vastag nyak, erős hátsó lábak és paták rugalmassá és fürgévé - valamint rendkívül népszerűvé tették. Európaszerte lovas akadémiák alakultak, melyek a spanyol lovas iskolán alapultak. 2000 év európai háborúi után a nagyon kevés ló maradt, és a fajta a kihalás szélére került. Emiatt csak nagyon keveset lehetett külföldre vinni - az exporttilalmat csak 1962-ben oldották fel.
Számos lófajta kialakításakor felhasználták a fajtát - a lipicai, a Quarter Horse, az appaloosa, a Connemara, a Cleveland Bay, és számtalan más fajta köszönhet sokat az andalúziainak.
Napjainkban a fajta növekvő népszerűségnek örvend. Az ősi Carthausiai vérvonal és a versenyzésre alkalmasabb Escalera és Bohorquez vonal egyaránt igen keresett.
Néhány tenyésztő manapság a nagyobb sportló típusokra specializálódott, mert a lovak egy része olyan államokba kerül, ahol a lovasok magasabbak, mint a spanyolok. A nagy, erős csontozatú lovak a legdrágábbak, mert kevesebb van belőlük. Spanyolhonban a sötét szőrűek a divatosak, európaszerte viszont a szürke színt keresik leginkább.
Méretek
marmagasság bottal: 157-160 cm
övmérete: 180-185 cm
szárkörméret: 19-20 cm
Színei: Szürke, pej, sötétpej vagy májsárga.