Szent Hubertus lovas emléktúra

2007 december 4, kedd

Mintegy két tucat lovas vett részt ezen a Rétság környékén hagyományteremtő céllal rendezett lovastúrán, melynek során egy játékos rókavadászaton még az ügyességüket, lóratermettségüket is bizonyíthatták a résztvevők.

A Nógrád Megyei Hírlap nyomán

Az útnak indulókat megáldotta Bencsik Tibor plébániai kormányzó, hogy aztán Varga Dávid Gézának, a Hubertus- program „falkanagyának” vezetésével elindulhasson az az egész napos, több települést érintő lovastúra.

Hubertus, mint a vadászok védőszentje német nyelvterületen terjedt el. Szent Hubertus hite szerint a vadászt mindig a higgadt önmérséklet és a könyörület, valamint a természettel és a vadakkal szembeni alázat kell, hogy jellemezze.

Hubertus 658-ban született hercegi családban. Gyermekéveit a mai Belgium területén, a neustrieni hercegnek az udvarában töltötte. Híven a kora szokásaihoz, fiatal nemesként önfeledten a világ hívságainak élt. Vendéglátója, Héristal a kor egyik legféktelenebb vadásza volt, s e szenvedélyt átvette tőle. Hubertus nála ismerkedett meg Floribandéval, Löwen grófjának lányával és romantikus, nagy szerelem szövődött kettejük között. Boldogságban keltek egybe. Hitvese és az első gyermekük a szüléskor gyermekágyi lázat kaptak és meghaltak. Hubertus a tragédia hatása alól vad tivornyákon, öldöklő vadászatokon kereste a feledést.

A legenda szerint egy több napon át tartó alkoholmámoros mulatozás és véres vadászat közben, nagypénteken a kora hajnali, derengő erdőben egy szarvast látott, melynek az agancsai között lángoló kereszt volt. A látvány hatása alatt ráeszmélt arra, hogy élete tévúton jár, megkeseredett és háborgó lelke így megnyugvást soha nem találhat.

Rómába ment és I. Serhius pápa a megtört és megtérni kész nemesi ifjat kegyeibe fogadta. Az ifjú szerzetessé lett, majd a pápa hamarosan püspökké szentelte.

Az Ardennekben lakó pogányokat és a kultikus dogmáikat felszámolta és a keresztény vallásra térítette az ott élőket. Már életében az Ardennek apostolának nevezték és hívei szentként tisztelték. 728-ban a lüttichi Szent Péter-templomban temették el. Földi maradványait 100 évvel később a mai Szt. Hubert városába szállították át.