A magyar lóversenyzés jelene
Visszalépés
2008 április 24, csütörtök
Aláírásgyűjtés kezdődött a hazai lóversenyzés megmentéséért, miután kiderült, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. a Kincsem Park bezárására készül. A versenypálya bezárása megadná a kegyelemdöfést a világon egyedül nálunk veszteségesen működő ágazatnak.
A kezdetek másról szóltak: 1827. június 6-án rendezték meg az első pesti lóversenyt, melyet óriási tömeg kísért figyelemmel a "Gubacsi-dűlőn", de a hazai lóversenyekről - vagy ahogy akkoriban nevezték, a "lófuttatásról"- már Mátyás király korából maradtak írásos emlékek. Széchenyi István ismerte fel először a lótenyésztésben és a lósportban rejlő óriási üzleti lehetőségeket. Cenki birtokára 80 lovat hozatott Angliából, és külföldi trénerek segítségével megteremtette a magyar lótenyésztés szakmai alapjait. Az első hivatalos próbafutamot Pozsonyban tartották 1826-ban, Széchenyi azonban Pestre álmodta meg a magyar lósport központját.
A hazai lósport aranykora a második világháborúig tartott, a kommunista diktatúra aztán sok más mellett a lóversenyzést is társadalomidegen dolognak tartotta. Az igazi mélyrepülés azonban a kilencvenes évek eleji szerkezeti és szervezeti átalakítás után kezdődött, az ezredfordulótól kezdve pedig rendszeresen felmerül a Kincsem Park végleges bezárása és területének ingatlancélú értékesítése is. A mai valóságot üres lelátók jellemzik, egy-egy nagyobb rendezvény, mint az ügetőszilveszter képes csak nagyobb tömeget vonzani.
A magyar csoda
A két állami lóversenytársaság, a Nemzeti Lóverseny Kft., illetve a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft. a világon egyedülálló módon már a kezdetektől, 1991 óta veszteséges. A két cég együttes 1,4-1,5 milliárd forintos éves forgalma mellett 400-700 millió forint az éves veszteség. Ezt a furcsa helyzetet a Figyelő című hetilapnak nyilatkozó szakértők azzal magyarázták, hogy fogadóirodák csak a fővárosban és Pest megyében találhatók, így sokan ha akarják sem tudják megtenni tétjeiket. Ráadásul a fogadóirodák bevételének 70 százaléka a nyereményalap, amelyet a helyesen fogadók és a futam nyertesei között minden esetben kiosztanak, és a maradékból tartják fenn a pályákat, az állami tulajdonú bábolnai lovakat, valamint fizetik a zsokék bérét.
A bevétel akár évi 10-15 milliárd forintra is növekedhetne, és 8-12 milliárdos hasznot hozhatna, ha kiépülne egy országos fogadóiroda-hálózat. A hálózat kiépítésének egyszeri költségét 2 milliárd Forint körülire becslik a szakmában, a szerződött partnerek lehetnének vendéglők, posták, boltok.
Miért nem épült ki ez eddig? Erre nincs magyarázat. Pedig a pénzre nagy szükség lenne: egy versenyló általában négyszer fut egymás után, amit három hét pihenő követ. Tartása havonta legalább 40 ezer forintba kerül. A futamokon 125 ezer forint az első, 50 ezer a második, és 25 ezer a harmadik helyért járó díj, és nem nyer mindig minden ló.
Állományproblémák
A pénzhiány kihat az állomány minőségére is: tavaly nyáron például a hazai tenyésztők egy csoportja bojkottot hirdetett a külföldről érkező lovak előtt is megnyitott, úgynevezett nyílt futamokra. Ezek a külföldi lovak sokszor állva hagyják mezőnyt, és elviszik a nyereményeket. A hazai tenyésztők azzal védekeznek, hogy ezeket a futamokokat elsősorban nyeretlen, vagy kevés pénzdíjat nyert lovak számára írják ki, az itt induló külföldi lovak viszont valószínűleg valahol már nyertek versenyt, vagy akár komoly pénzdíjat is, emiatt pedig itt nem is állhatnának rajthoz.
Más vélemények szerint a hazai lóállomány minősége nem megfelelő, kevés a jó mén, a ménesi munka sem kimagasló. Név nélkül nyilatkozó tenyésztők a zugtenyésztésről is suttognak, amikor jobb papírokat adnak a lónak, mint amivel azok ténylegesen rendelkeznének. Ez utóbbi állítás meredeken hangzik, aki ilyesmit mond, mindig csak hallott arról, hogy van, ahol ezt csinálják - konkrét példa említése nélkül.
Összefogás végveszélyben
Gyors, nem reprezentatív felmérésünk szerint az ágazat megitélésén is volna mit javítani: nem lóbarátok a lóversenyzésről elég gyakran az állatkínzásra, a bűnözésre, illetve az alkoholizmusra asszociáltak, akik pedig jártak kinn a versenypályákon, elég gyakran panaszkodtak az ottani állapotokra.
Ezen a helyzeten csak az változtathat, ha olyanok kezébe kerül a lóversenyzés irányítása, akiknek érdekük, hogy nyereségesen működjön, mert belőle élnek. Jelenlegi állapotában is több ezer embernek ad munkát a versenyrendezés, fogadásszervezés, futtatás, tréningezés, tenyésztés. A Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Társadalmi Összefogáshoz eddig hétezren csatlakoztak aláírásukkal. Neves médiaszemélyiségeket is sikerült megnyerniük, valamint a sajtó is foglalkozik velük - amint az összefogás honlapján írják: "felhívtuk az ország figyelmét a Kincsem Park és a lóversenyzés nemes ügyére".