Vadlovak a Hortobágyon
2007 december 13, szerda
sportlo.hu összeállítás
A bronzkor kezdetéig egész Európát benépesítették a vadlovak, melyek számos korabeli barlangrajzon is szerepelnek. Aztán, az eurázsiai sztyeppe övezetben zajló népvándorlások, és a lovas nomádok irtóhadjáratai következtében az egykoron hatalmas létszámú faj egyre inkább visszaszorult Belső-Ázsia vadonjaiba.
Újrafelfedeztük, hogy kiírthassuk
1878-ban N. M. Przewalski kapitány, akiről később a fajt is elnevezték, az első példány bőrét megszerezte, azt hitte, hogy egy addig ismeretlen vadszamárfajt talált, és csak egy évvel később, I. S. Poljakov, a szentpétervári múzeum zoológusa ismerte fel bennük a jégkorszaki vadlófaj túlélőit.
Tudományos körökben hamar híre ment a dolognak - minden magára adó állatkert és természetrajzi múzeum igyekezett élő egyedekhez, illetve bőrökhöz, csontokhoz jutni. Ezzel aztán természetesen sikerült teljesen a kihalás széléra sodorni a fajt. Az utolsó vadon élő Przewalski-lovat 1968-ban látták a dzsungáriai Góbiban.
Az európai és amerikai állatkertekbe került néhány egyed viszont a fogságban tovább szaporodott.
Próbálják jóvátenni
Napjainkban 1500-nál is több példány él belőlük világszerte - több mint a felük európai állatkertekben. Túlélésük nem sokon múlik: mindössze 11 megmaradt egyed leszármazottai ők. A Kölni Állatkert vezetésével zajló tenyészprogram próbálja megmenteni a fajt; ehhez csatlakozott 1997-ben a Hortobágyi Nemzeti Park egy 2500 hektáros terület rendelkezésre bocsátásával.
Magyarország összterületének 8 százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt, ennek 30 százaléka füves puszta. E területeinkre is jellemző a többé-kevésbé állandó emberi jelenlét és beavatkozás: főképp a legeltetés és a kaszálás.
A Hortobágyi Nemzeti Park bizonyos területein évtizedek óta felhagytak a hagyományos állattartással, ugyanis a tapasztalatok szerint sem a túllegeltetés, sem az állattartás teljes megszűntetése nem kedvez a kívánatos biodiverzitás fenntartásának.
Most új módszert dolgoznak ki, melynek sikere segítheti a természetközeli füves puszták állapotának megőrzését, és modellként szolgálhat a program országos továbbfejlesztéséhez. A holocén idején itt élt fajok együtt fejlődtek a Kárpát-medence ökológiai rendszerével, ezért esett választásuk a vadló egyetlen még élő képviselőjére.
A visszatelepítés során megfigyelhetik, hogyan viselkednek az eurázsiai vadlovak természetes körülmények között, sőt, később talán több ménes egymásra gyakorolt hatását is nyomon követhetik majd. Ezek a megfigyelések rengeteget segítenek majd a faj megmentéséért végzett munkában és a későbbi visszatelepítési kísérletekben.
Pentezug
A terület, ahová betelepítették a lovakat, nagyobb részben szikes puszta, amelyet 27 hektárnyi telepített erdő és kisebb nádasfoltok tagolnak. Számos gémeskút és egy folyamatosan működő artézi kút látja el ivóvízzel a területen élő állatokat. Éghajlata félszáraz, szubkontinentális, erdős sztyeppi klíma.
1997 őszén érkezett meg az első csoport, 1 csődör, és 3 kanca. Őt hamarosan egy újabb négyes követte, majd érkezett még 2 fiatal csődör, és egy újabb 4 fős csapat. 98 májusában született 3 kiscsikó, de elhulott az egyik csődör.
A lovak így is jól beilleszkedtek, és birtokba vették a területet. Létszámuk folyamatosan nő, 2002-re 30-ra növekedett az állomány, 2004-ben pedig 43 darabot számoltak össze belőlük.
Az állatok nem keresik az ember társaságát, még a legbizalmasabb egyedek sem engedik a megfigyelőket 10-15 méternél közelebb magukhoz.
További olvasnivalók a vadlovakról a sulineten.